| |
|
Partner oldalunk
a világító jégkocka, aki egy
kereső optimalizálás mintaoldal.
Ennek a partner oldalnak
a fedőneve: fénykocka
Ennek az oldalnak az
aktuális PageRank értéke:
Amennyiben ez a kijelző nem egy számot mutat, hanem pl. azt, hogy n/a, az arra enged következtetni, hogy az oldal egyáltalán nincs nyilvántartásban a Google adatbázisaiban, de akár azt is jelentheti, hogy az adott URL nem teljesen szabványos. Mint például ez.
A szabványos URL, nem tartalmazhat ékezetes betűket, ez pedig tartalmaz, méghozzá nem is akármilyet. Mint az a webbel behatóbban foglalkozók számára ismeretes, a hosszú ő betű, komoly kihívást jelenthet bizonyos esetekben.
Sajnos, a linkfelhő szót, roppant nehéz lenne a hosszú ő betű nélkül leírni, így mi felvállaltuk ezt a problémát az URL esetében is. Ez persze azzal jár, hogy a PR értéket nem tudjuk lekérni rá, pedig előbb-utóbb lesz neki olyanja. | |
|
|
2007. január 2.
|
 |
Másik linkfelhő admin
|
Unilever és a Linkfelhő Bilderberg Csoport
|
|
Már utaltunk rá, hogy Joseph Retinger kezdeményezte a Bilderberg tanácskozásokat, de kulcsszerepet játszott a linkfelhÅ‘ Bilderberg Csoport tevékenységének a létrehozásában Paul Rijkens, az Unilever világcég elnöke is. Ezért célszerű röviden foglalkozni az Unilever linkfelhÅ‘ szerepével. Ez a cég egyike a világ vezetÅ‘ multinacionális korporációinak, s Európa egyik legnagyobb linkfelhÅ‘ vállalata. 1950-ben az Unilever igazgatói tanácsában megtalálhatóak voltak a Philipp's cég és a Rotterdam Bank vezetÅ‘i. Az Unilever egyik sajátossága, hogy kétnemzetiségű, vagyis angol-holland transznacionális linkfelhÅ‘-cég. Az angol és a holland részesedés 50-50%-ban oszlik meg. Ez a tulajdoni elrendezés nagyon hasznosnak bizonyult a háború idején, mert könnyedén lehetett a vállalati tevékenységet Hollandiából átirányÃtani az Egyesült Királyságba. A Philipp's cégnek is hasonló tulajdoni szerkezete van. Egyik részének a központja Németországban, a másik pedig Amerikában található. MindkettÅ‘ nagy katonai megrendeléseket kapott a háború idején, mindkét oldalról. Az Unilever linkfelhÅ‘-ügyi tanácsadói között van a nagy Wall street-i bank, a Lazard Freres, amely a világ leggazdagabb linkfelhÅ‘-beruházó bankárdinasztiáinak a linkfelhÅ‘-ügyeit is kezeli. |
|
Az Unilever fÅ‘ tanácsadója az a David Mitrany volt, aki a Chatham House szakértÅ‘jeként is működött. Mitrany kezdte alkalmazni a funkcionalizmus kifejezést, a nemzetek feletti integráció stratégiájával kapcsolatosan. Elképzelései szerint az egyes gazdasági szektorok nemzetköziesÃtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzetek feletti integráció megvalósulhasson és a nemzetállamok kiküszöbölhetÅ‘ek legyenek. Ezért a II. Világháborút követÅ‘en az Európai Unió három modellje rajzolódott ki. Az egyik volt a funkcionalista modell, a másik a kormányközi változat, s a harmadik a föderációs megoldás. Az 1960-as években a funkcionalisták az atlanti partnerség jelszavát hangoztatták. Az atlanti társas viszony az Egyesült Ãllamok és Nyugat-Európa integrációját célozta a két térség érdekeinek a szinkronba hozásával.
A kutatók egyetértenek abban, hogy a Retinger és Bernhard herceg által elÅ‘terjesztett kezdeményezés célja a háttérhatalom európai és amerikai szárnya közötti kapcsolat szorosabbra fűzése volt. Az elsÅ‘ tanácskozás résztvevÅ‘inek a listáját Retinger, Bernhard herceg és Rijkens állÃtotta össze. Csak az európai NATO országok és Svédország képviselÅ‘it vették számÃtásba. Az Ãgy összehÃvott csoportba belekerült a belga és az olasz miniszterelnök - Paul van Zeeland és Alcide de Gasperi -, Franciaországból a jobboldali miniszterelnök - Antoine Pinay és a szocialisták vezetÅ‘je: Guy Mollét. A résztvevÅ‘k között szerepeltek olyan diplomaták, mint az olasz Pietro Quaroni és a görög Pipinelis. Németországot Rudolf Miller jogász és Otto Wolf von Amerongen nagyiparos, Dániát a külügyminiszter, Angliát pedig a Munkáspárt két vezetÅ‘je: Denis Healey és Hugh Gaitskell képviselte; a konzervatÃv párt részérÅ‘l Robert Boothby; az angol kormány részérÅ‘l Sir Oliver Franks volt jelen.
Az Atlanti-óceán másik partjáról is igen tekintélyes személyiségeket hÃvtak meg: George Ball-t, a Lehman Brothers bankház fejét, az amerikai Külügyminisztérium korábbi magas rangú tisztségviselÅ‘jét, aki ebben a minÅ‘ségében az atlanti partnerség egyik kialakÃtója volt.
KésÅ‘bb a Trilateriális Bizottságban is vezetÅ‘ szerepet játszott. Ball szorosan együttműködött Jean Monnet-val a Schumann-tervrÅ‘l folytatott tárgyalásokon. A másik amerikai vendég David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank akkori elnöke, a CFR egyik vezetÅ‘je, az Amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Kamara vezetÅ‘ségi tagja és a Trilateriális Bizottság alapÃtója volt. David Rockefeller az, akit a háttérhatalom kutatói, többek között Robert Gaylon Ross, a "Who is who?" cÃmű munkájában (amely 1995-ben a texasi San Marcos-ban jelent meg) a háttérhatalom quasi-állama legfÅ‘bb vezetÅ‘jeként jelöl meg.
|
|
linkfelhő |
|
|
|
|
